Egy vadászat, amely a tradíciókra épül

Szerző:  Ordasi Ágnes

Hagyományőrző, mégis megbotránkoztató.
Elegáns, mégis vérengző.
Fennkölt, mégis kegyetlen.

Eme kettősség jellemzi a szigetország népének hozzáállását a vidéki és úri Anglia jelképét őrző rókavadászatról.

A vadászat azon különleges típusa a rókavadászat, ahol kutyák, lovak, vadászok, hajtók közös, összehangolt munkája szükséges a sikerért.

A kezdetek az 1500-as éveiben járó angliai Norfolkhoz köthetőek, ahol a helyi gazdák az elszaporodott rókaállomány irtása végett szerveztek kopófalkás vadászatokat. Az első kifejezetten rókavadászatra kiképzett kopófalkát az 1600-as években jegyezték fel. Többféle kutyát alkalmaznak falkában – beagle-t, basset houndot, francia kopót,

harrier kopót -, de egy-egy falka kizárólag azonos fajtájú kutyákból áll. Különböző kutyafalkát küldenek rókára, szarvasra, vidrára, nyúlra és vonszalékra

A rókavadászatok kitűnő alkalmat biztosítottak a fiatal lovak tesztelésére, hiszen nem mindennapi körülmények között, különböző terepen kellett bizonyítaniuk. A kimondatlan szabály előírta, hogy a négy éves lovaknak legalább egy vadászaton ildomos volt részt venniük. Később az értékesebb sportlovak megjelenésével mértékletessé vált ez a szokás.

Ködös reggel, kürtszó, kutyák csaholása, paták dobogása

A vadászidény novembertől áprilisig tart. A róka dúvadnak számít, ezért egész évben lőhető, azonban értékes prémjéért inkább a téli időszakban vadásznak rá. A hajtás általában lóháton, kutyafalka közbenjárásával zajlik. Egy falkába legkevesebb 20-30 kutya tartozik, akiket egy vadász tart az irányítása alatt. Ezt a szerepet gyakran a vadászmester, más néven falkamester, vagy a csapat egy rangidős tagja tölti be. Megkülönböztetnek még egy Master of Foxhounds titulussal ellátott egyént, aki az egész vadászat lebonyolításáért felelős, ez személy megegyezhet a vadászmesterével. A vadászmester munkáját az úgynevezett ostoros vadászinasok segítik, megelőzve az összes többi lovast.

A vadászat reggeli gyülekezővel veszi kezdetét, mely során a tagok megismerkednek egymással, a kutyákkal s az őket irányító mesterrel. A hajsza előestéjén a falkavezér lezárja a felkutatott rókaodúk kijáratait, amit másnap a közös kilovaglás során általában kotorékkutyák és a segítők közbenjárásával kiásnak, így kezdődhet a móka

Vezényszóra nekiiramodik a falka felkutatni a rókákat, rejtőzzenek bárhol. A zsákmány lelőhelyének felfedését hangos csaholással jelzik.
Ezzel a rituáléval kezdetét veszi a rendezvény fő attrakciója, a vadászat. Az elejtett áldozat feje, farka és mancsai a falkamestert illetik, melyet megtiszteltetése jeléül továbbadományozhat az arra érdemeseknek.

A résztvevők többi tagja fekete zakót, cilindert vagy keménykalapot visel. Ősi, nemesi családok esetén az egyenruha pompázhat zöld, sárga vagy szürke színekben is.
A csapathoz tartoznak még az eddig nem említett lovászok, akik a résztvevők számára váltólovat biztosítanak, továbbá a vadászmester munkáját segítik.

Hanyatló hagyomány

A vadászok hiába éltetik s viszik tovább e nemes hagyomány ismérveit mégis rengeteg ellenzőjük akad. A 2000-es évek elején elsőszámú belpolitikai ügynek számított a kopófalkákkal történő hajtóvadászat kérdése. A brit parlament központi témájává vált az említett kérdéskör. Az Alsóház egyöntetűen a teljes betiltás mellett foglal állást, míg a Lordok Háza a hagyomány fenntarthatósága mellett érvel. A vitatéma a brit közvéleményt is két táborra osztotta. A Munkáspárt tagjai a sport betiltásáért kampányoltak, kegyetlen, barbár tevékenységnek tartják, mely szembe

megy az állatjóléti szabályokkal. A pártolók azonban nem csupán arra a körülbelül tízezer emberre gondolnak, akik munka nélkül maradnának a sport eltűnésével, hanem egy legalább ilyen fontos következményre is felhívják a figyelmet. A hajtóvadászat eltörlésével szociális és kulturális veszteség is érne az országot, ezen túlmutatóan tovább erősödne a már meglévő vidék-város ellentétet.

A több száz éves hagyomány és az oly régóta vitatott kérdés végére 2005-ben került pont, amikor betiltották a hajtóvadászat addigi formáját. Az akkor megfogalmazott törvény kiskapukat rejt magába, mely fokozott állatvédelmi szempontok betartása mellett továbbra is lehetővé teszi e társadalmi esemény fenntartását.

Az hogy ki-melyik párt oldalára állna szubjektív meglátás eredménye. Azzal azonban sokan egyetértenek, hogy egy hagyományt hordozni kell és tovább adni a következő generációk számára dicsőítve ezzel a régmúlt emlékeit.