Hagyományt őriz, luxust teremt
Szerző: Ordasi Ágnes
A mai prémium ékszerek történelmi háttere:
A ló, mint társ, haszon-, vagy munkaállat évezredek óta jelen van az ember életében. A múlt embere minden porcikáját hasznosítani kívánta, így a ló szőrzete is feldolgozásra került. Az első fennmaradt alkotás a 12-13. század fordulójára tehető, mely egy lett női homlokpánt volt, melyhez hasonló kiegészítőket a balti népek a 20. századig viseltek. Ezt követően a 17. század első feléből maradt fent a legrégebbi lószőr gyűrű, melyet Svédországban készítettek. Az említett korból származó ékszerekre a barokk pompa volt a jellemző. A Németalföldön 1685 után vált elterjedté a lószőrékszer, melyet a francia földről elmenekült protestánsok hoztak magukkal. A 19. században Európa szerte megjelentek a geometrikus formák s a mértanias minták mellett gyakran nevekkel, udvarló szavakkal voltak ellátva a termékek. Ezek az árucikkek jelen voltak Olaszországban, Dániában, Norvégiában, Angliában, Észak-Németországban. Majd a 20. század elejétől tovább terjedt e
viselet hagyománya és kezdett megjelenni a románoknál, szlovénoknál is, így a nők lószőrből készült nyakéket, fejdíszt, fülbevalót, míg a férfiak óraláncot, karkötőt hordtak.
Az első világháború idején a katonák illetve orosz és ukrán hadifoglyok újraélesztették az ékszerkészítés mesterségét főként a Duna melletti Somorjától a bánsági Szentmihályig terjedően.
A lószőrékszer készítés időigényes folyamat, így főként pásztorok, rabok, hadifoglyok foglalatoskodtak ilyesfajta művészettel.
Magyarországi ereklyének az 1861-es felirattal ellátott lószőrből készült tűtartó minősül. Kufsteini raboskodása idején Rózsa Sándor is a már említett anyagból készített gyűrűket, melyeket később eladásra bocsátott.
Németh György népművész áltál tudni vélhetjük, hogy Bodrogi Sándor volt a leghíresebb lószőrkészítő mester hazánkban.
Hogyan lett a nomád ékszerekből luxuscikk?
A lószőrékszerek a ló üstökének, sörényének és farkának szőréből készülnek. Ezek az anyagok erősek, de kellőképpen hajlékonyak és rugalmasak a megmunkáláshoz. A fényes felületű, hosszú lófarok szőre a legalkalmasabb ékszerek gyártásához, fonadéka szinte elszakíthatatlan. Az emberi hajszálhoz hasonlóan üreges szerkezetű, így nedvszívó és hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik. A mesterek általában a mének vagy heréltek szőrét munkálják meg s abból is a fekete színűt preferálják, hiszen az érvényesül a legjobban a bőrön. A lószőrt egyéb anyagokkal kombinálva különleges ékszereket varázsolnak elő.
Számos külföldi alkotó kimagasló szintre emelte ezt a mesterséget, mely új dimenzióba helyezi a lószőr ékszer készítés fogalmát. A lószőrt olyan minőségi anyagokkal ötvözték, mint az arany, fehérarany, rosegold vagy platinum.
Ezekben az ékszerekben tradíciót és dizájnt egyesítenek csúcstechnológiával. Az elkötelezett szakértőkből álló csapat kézzel fonja be az ékszer belsejébe kerülő mintát, szükség esetén nemesfém szálakkal kiegészítve. Az ötvösmesterek a legmagasabb színvonalon tervezik és kivitelezik az ékszerek formáját a fonott lószőr védelme és minél exkluzívabb kivitelezése érdekében.
Az ilyen elegáns és egyedi ékszerek készítése során gyakran személyes történetek és érzelmi szálak húzódnak a háttérben. A legtöbb esetben a megrendelők saját jószáguk szőréből kérik az ékszerek gyártását, ezzel is kifejezve a lovuk iránti kötődést. Ez esetben kézzel fogható emléket kap a viselője, mely az elegancia mellett még magasztosabb értéket ad.
A szakértelem, a természetben megtalálható textúrák s az egyéni kívánságok kombinációja lenyűgöző eredményt hoz létre egy piciny ékszerbe sűrítve.
Ezek a prémium minőségű ékszerek több száz eurótól a több ezerig tendálhatnak. Kiemelkedő mesterek élnek Angliában, Németországban és az Egyesült Államokban.